Piacra járni jó:-) Bogival, melegben is, mert Szentendre annyira hangulatos város, tényleg öröm sétálni még melegben, cipekedve is, Bogi is élvezi, futóbringával gurulunk le a Kálvária sétányon a piactérre.
Itt van egy kedvenc bácsink, aki szépeket és finomakat árul.
Sárgahüvelyű zöldbabot vettünk éppen nála, egy kilónyit, és jó sűrű leves készült mára, tegnapra belőle.
Most is csak burgonyával és sárgarépával, friss petrezselyemmel, hagymás alapon és fűszerekkel (majoranna, vegeta, Himalája só és kömény, pici pirospaprika).
Boginak is ízlett, szépen evett mindkét nap belőle (a sárgarépákat megkaptam én... de érdekes, hogy nyersen viszont szereti, vékony karikákra vágva) burgonyás pogácsával (ez nagy kedvenc).

Az elmúlt hetekben nehezebben ment a főzés. Nem kívántam semmit igazán, hacsak nem épp a pizzát vagy a sült burgonyát... De ennek is volt oka és már múlik:-)
 Nagy az örömünk, mert ha Isten továbbra is megsegít bennünket, akkor karácsonyra négyen leszünk! Most körülbelül 7 cm-es az ultrahang szerint a kistestvér, aki mozgolódni, öklét rágicsálni is szeret már! Csoda parányi méretekben!

Na de az elmúlt hetekben kaptunk tököt, cukkinit és paprikát, ebből (is) főztem.
Kedvencünk lett a tökfőzelék, Boginak csak mérsékelten, de már eszik belőle, nem úgy mint tavaly ilyenkor!
1-másfél kg tökből (friss, itthon gyalult) készült, jó nagy fej vöröshagymát pirítottam alá kókuszzsíron, aztán rádobtam a gyalult tököt, sót, kaprot és magára hagytam:-) Nem sok idő múlva fél doboz Joya szójás főzőkrémmel behabartam,előtte ebbe barna rizslisztet tettem és kevés citromlevet, pirospaprikát. Még egy kicsit főztem és kész is:-)
Volt, hogy szójavirslit ettünk hozzá, máskor pedig cukkinis-burgonyás-hagymás-rizslisztes-fűszeres sült lepényt, lereszelve a hozzávalókat és kókuszzsírban serpenyőben vagy tepsiben sütve. Vigyáznom kell, hogy nehogy elsózzam, mert a cukkinis-krumplis reszelék sok sót felvesz....

Kedvencünk volt most a kánikula előtti esős-hidegebb napokban a lencseleves is, csak egyszerűen hagymás alappal, burgonyával, sárgarépával, fűszerekkel, friss petrezselyemmel. Volt, hogy mákos tésztát ettünk utána, máskor burgonyás pogácsát. (Recept a blog indulásakor, 2012. március eleje)

Ja, és Bogi most is megette az utolsó kanálig azt a rizses lecsót (házi, friss paprikából) amit barna rizzsel és most is kevés cukorral a lecsóba téve készítettem! Sőt, a hétvégén bográcsban ettünk lecsót gödöllői rokonainknál, Peti, a készítője remekül készítette! És Bogi ismét "bepakolt" belőle! Pedig hagyma, paprika, paradicsom, paradicsomlé és só volt benne no meg barna rizs, semmi abraka dabra... így egyszerűen a legfinomabb a lecsó, legalábbis szerintünk!

Tízóraira hetek óta rengeteg gyümölcs fogy, előbb az eper, most a cseresznye, meggy, ribizli van soron és Bogival kilószámra esszük! Várandósan nagyon-nagyon kívánom a gyümölcsöt és milyen jó, hogy éppen itt a nyár és van lehetőségem enni! Boglárkát várva télen ez nem így volt, emlékszem akkor az almát és a narancsot ettem kilószámra....

Boglárkánk 3 éves lett! Epertortát kért idén is:-) 
A tésztája fehér rizslisztből (12 dkg) készült, egyébként hagyományos piskóta, azaz 12 dkg cukor, 3 egész tojás- e kettő 5 percig habverőzve,  majd 3 ek víz, 3 ek olaj jött hozzá és végül a sütőporos liszt (1 tk), és az egészet jó habosra felvertem gépi habverővel. Kb.25 percig sült a 200 fokos sütőben. A krém pedig kb. fél kg eper, kb. 3 dl növényi tejszínhab (az epret kevés tejszínhabbal botmixereztem, majd a 2,5-3 dl habot keményre felvertem és hozzáadtam az epres öntethez, így kenhető lett. Kettévágtam a tortát, került bele egy réteg eperlekvár és egy réteg hab, majd a tetejére jó sok hab és az eper díszités. Könnyű és finom lett:-)

Eszter sógornőmmel a családi születésnapozáson: ide is elkészült az epertorta 2. :-) és egy étcsokipudingos (kukoricatejjel) cseresznyés torta

Váratlan megtiszteltetés volt számomra, hogy néhány hete díjat kaptam Esztertől! Nagyon örülök neki és köszönöm!

Díjat kaptam Esztertől!

A fehérjéről: míg több mint évvel ezelőtt a szakdolgozatomban (Mérlegen a vegetarianizmus, Oltalom, Bp. 2003) a fehérjekomplettálás elvét részleteztem mint tudományos álláspontot, addig ez az elmélet mára már meghaladottá vált. Lényege, hogy a 20 aminosavból az a 8 ún. esszenciális aminosav, amit kívülről kell bejuttatnunk minden nap a táplálékkal, lehetőleg egy étkezésen belül jusson be a szervezetbe. Lényege még, hogy az állati fehérjék tartalmazzák mind a nyolcat, a növényi fehérjék hiányosak, ezért a növényi étrendnél szükség van a komplettálásra, azaz a kiegészítésre minden nap. Komplett növényi fehérje hüvelyes + gabonaféle, ill. hüvelyes + olajos mag párosítással érhető el. (A hüvelyesek metioninban, a gabonák és olajos magok lizinben szegényebbek.)
Mondjuk az már ebből az elméletből is látszik, hogy a vegák is hozzájuthatnak a teljes értékű fehérjéhez, csupán nagyobb körültekintéssel kell lenniük, főként ha gyermekről, várandósról van szó.
Nagy gond tehát nem igen lehet ha az étrend változatos, de látszik, hogy hüvelyesféléket gyakran érdemes / kell fogyasztaniuk.

Nagyon szeretem Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték c. könyvét, amit forgatva bővebb információhoz juthatunk a kérdést illetően.

Kiderül belőle, hogy a növényi táplálékok a szükségesnél sokkal több fehérjét tartalmaznak. Gyakorlatilag bármely zöldség- vagy gabonaféle a szükségesnél nagyobb mennyiségben tartalmaz a nyolcféle esszenciális aminosav bármelyikéből. Egy változatos növényi étrendnél nem lehet gond a fehérjebevitellel, nem szükséges az étkezéseknél komplettálni.
A gyümölcsök kevesebb fehérjét tartalmaznak, nyilván ha valaki csak gyümölcsön él, az bizony előbb-utóbb fehérjehiányos lesz.
Példák a szükségesnél több aminosavat tartalmazó táplálékokra: édesburgonya, barna rizs, paradicsom, tök, teljes kiőrlésű liszt, kukorica, zabpehely, fehér bab, spárga, brokkoli.... Meglepő, ugye?

Mi sem eszünk minden nap hüvelyesfélét, nem is kívánjuk és biztosan meg is terhelné az emésztőrendszerünket. Heti 2-3 alkalommal esszük. Tofut használunk tejföl helyett, szintén heti rendszerességgel  fogyasztjuk ( a szója mondhatni teljes értékű fehérje, metioninban kicsit szegényebb, de alapvetően a táplálkozástudományban is van, aki teljes értékűnek tartja), így "be vagyunk biztosítva" Bogi szempontjából is, akire jobban oda kell figyelnünk mint fejlődésben lévő szervezetre.

Most ennyit röviden, ha van hozzászólás, várom!

Újabb siker a sárgarépával:
a füstölt tofus répás pástétom!

Régi recept, mindig is bejött, ma is. Most fél kocka füstölt tofuból, 2 szál répával készítettem, amit felkarikázva kókuszzsírban pirított fokhagymán megpároltam, annyi vízzel, hogy ellepje, majd pirítottam egy marék szezámmagot, megőröltem, és mindezeket kevés vízzel és kókuszzsírral botmixereztem, lágy, kellemes ízű, szerintünk kifejezetten finom pástétom lett, Bogi kanállal ette, aztán persze pirítóssal is és sok paradicsommal.

Végre egy kis siker szegény nélkülözött sárgarépával:-) Bogi mostanában nem szereti, így a zöldséglevest sem eszi.
Pénteken "kicseleztem" a kisasszonyt, zöldségkrémlevest készítettem így:
4 szál sárgarépa (jó vastag), 6 db közepes burgonya, egy pici zellergumó, 2 fej vöröshagyma, 4-6 gerezd fokhagyma került bele, jó sok majorannával, vegetával, köménnyel, himaláya sóval, petrezselyemzölddel ízesítettem, és a végén 1 doboz Joya főzőkrémet tettem hozzá, és Bogi botmixerezte:-)

Ebédnél még csak 10 kanállal evett belőle, de másnap nagy tányérral (mondjuk gyanítom, hogy éhes is volt kellőképpen).
Finom lett és ezentúl Bogi így kapja a zöldségeslevest, amíg újra meg nem barátkozik a répával és társaival.

Burgonyás pogácsát sütöttem hozzá, recept egy éve március 7-én (azt hiszem), ez a kedvenc pogink, Graham liszttel az igazi:-)